Valamilyen titkos összeesküvés folytán a nagyobb gyártók szinte egyszerre dobták piacra az új LED-es háttérvilágítással szerelt kijelzőiket, amelyek vékonyabbak az első generációs típusoknál, amiket pont fél évvel korábban teszteltünk. Természetesen nemcsak ebben és a dizájnban történt változás: a különbség – ha szemmel nem is feltétlenül látható, de – megfelelő műszerekkel mérhető. Korábbi tesztünkben sok kritika érte a LED-es monitorok egekbe szökő vételárát, legalábbis ami a két koreai gyártó (Samsung és LG) termékét illette, ugyanis a BenQ már akkor jóval kedvezőbb áron kínálta ugyanazt a technológiát, mint a riválisok. Fél év hosszú idő és ahhoz képest, hogy az LCD-tévéknél a LED-es háttérvilágítás lassan teljesen kiszorítja a hagyományos CCFL-fénycsöveket, a monitoroknál nem figyelhető meg ugyanez a tendencia, így az árak csak nagyon lassan csökkennek. Konkrét példát vizsgálva, a BenQ kijelző vételára nem változott, az új modell egy-két ezer forinttal drágább, mint az első széria, míg a Samsung sem tudott (vagy éppen akart) elmozdulni a 94 ezer forintos árszintről. Pozitív és drasztikus változás csak az LG-nél figyelhető meg: az E2350V 58 ezer forintos vételára már sokkal barátságosabb, mint a korábban tesztelt 97 ezer forintot kóstáló W2486L.
Deep Inside
Ami a technológiát illeti, nagy változás nem történt, a LED-es PC-s kijelzők továbbra is edgelit – tehát keretbe épített oldalsó – megvilágítással operálnak, így a backlit megvilágításnál alkalmazott local dimminget továbbra is el kell felejtenünk, cserébe tovább vékonyodott a káva (hogy ez kinek jó, arról később). Jól láthatóan finomítottak a LED-es technológián és a felhasznált TN-paneleken, amelynek folyományaként rendkívül sokat javult a háttérvilágítás minősége és némileg a látószög is bővült, de ez közel sem ugyanaz, mint amit az IPS- vagy VA-kijelzők tudnak. Ami mindig a TN-paneles monitorok Achilles-inának számított, az a panel által lefedett színtér és ezen a LED-es háttérvilágítás és a különböző Ditheringet és FRC-t alkalmazó trükkök sem változtatnak. Sajnos a TN esetében technológiai korlátok miatt nem lehet az sRGB-színtérnél (ez megfelel az NTSC-színtér 72 százalékának) nagyobb színlefedettséget elérni, azonban ezek a monitorok már csak árukat tekintve sem tartoznak a grafikai alkalmazásokat támogató szegmensbe.
Vékony-vékonyabb… Valóban szükség van erre?
Nem tudunk szó nélkül elmenni emellett, ezért néhány szó erejéig meg kell említenünk a gyártók házon belüli versenyét, amelynek lényege a káva vastagsága, illetve vékonysága. A LED-es megvilágítás nagy előnye, hogy a gyártók minden eddiginél vékonyabb kijelzőket tudnak gyártani, ugyanis a hagyományos hidegkatód sugárcsöves monitoroknál sem a TFT-panel foglalta el a legnagyobb helyet, hanem a fénycső és a hozzá tartozó diffúzor. A vékonyítás másik hozománya, hogy a tápegység szinte kivétel nélkül mindegyik típusnál kikerült a házból, amellyel további hely spórolható meg, viszont emiatt egy plusz „műanyagdarabot” és a hozzá tartozó kábeleket kell a felhasználóknak az asztal alatt elrejteniük. A papírvékony monitorokkal kapcsolatos másik problémánk, hogy egyiket sem lehet a falra szerelni, mert egyik se rendelkezik VESA-konzol csavarhelyekkel, illetve a ki- és bemenetek hátoldalon való elhelyezése amúgy sem tenné lehetővé a falon való elhelyezést. Ezekből kifolyólag mindenképpen használni kell a mellékelt talpat, ami már önmagában elfoglal annyi helyet, hogy a káva vastagsága már elhanyagolható paraméter legyen. A vékonyítás előnyét egyelőre inkább csak abban látjuk, hogy a gyártók kevesebb műanyagot használnak fel, kisebb a csomagolás, miközben tömeg is csökken, tehát könnyebb a szállítás, így energia spórolható meg.
